Mélyhósízés - technikák

Az extrémsízés voltaképpen egy gyűjtőfogalom, amelybe betartozik a helisí, a freeride, azaz a szabad, nyílt és nem kezelt terepen történő lesiklás, vagy éppen a funparkokban történő mutatványok, így half pipe (félcső), lumberslide, trails és a különféle ugratások is.
 

A mélyhósízés kétségtelenül egy látványos dolog, de amilyen nagyszerű tud lenni, egyszerre lehet olyan veszélyes is. Attól, hogy valaki le tud jönni egy kezelt pályán még nem biztos, hogy ez mélyhóban is menni fog. Az első kérdések, amik felmerülnek az emberekben: hogyan kell terhelni, forgatni a léceket, miként viselkedjünk egy vizesebb mélyhóban?

A mai sízőknek azonban már könnyebb dolguk van, hiszen a carving lécek formájukból kifolyólag szinte felúsznak a hófelszínre, különösen az extrémebb formával rendelkezők, így a fun carverek. Másik különbség a hagyományos lécektől, hogy ha esetleg túlzottan előre visszük a terhelést, akkor sem fúródik bele a léc eleje a hóba, így az esés veszélye is kisebb.

Mély hónál a vizes és a túl mély, azaz térdig, vagy efelett érő hó jelenthet nagyobb problémát. Fontos a párhuzamos lendülettel egybekötött ritmikus testsúlyáthelyezés. Ennek végén, ha megfelelően terheljük a sarkunkat az megkönnyíti a következő a következő testsúlyváltást. Természetesen mélyhó esetén problémák is adódhatnak, a legjellemzőbbek ezek közül: nincs elég sebesség, testsúlyáthelyezésnél a tehermentesítés nem megfelelő, túl hosszú a rézsút siklás a két testsúlyáthelyezés között. Ugyanakkor a hó minősége is változhat, hisz teljesen más porhóban, vagy éppen kása, vizes hóban illetve nagyon mély hóban sízni. Az ilyen viszonyokra két jól bevált technika létezik. Az egyik a tehermentesítés ugrással. Bár kétségkívül erőt igénylő technika, de ugyanakkor biztonságosnak mondható. Véghez vitele: tehermentesítéskor kiugrunk a hóból, és a léceket nem a hóban, hanem az fölött, azaz a levegőben forgatjuk el, majd visszaérkezéskor újból tehermentesítünk, majd a sarkot terheljük. A másik módszer az ún. tehermentesítés mélytartásban, ami bár dinamikus mozgást biztosít, de ugyanakkor ez előző módszernél veszélyesebb. Ilyenkor nem kiemelkedéskor, hanem süllyedéskor tehermentesítünk, és a sarkunkra kerülve lábainkat behajlítjuk, majd a léceket az esésvonal irányába helyezzük. Ennél a technikánál viszonylag sok ideig vagyunk hátsó testtartásban, ami kondíciónkat igénybe erősen igénybe veszi, így hamar elfáradhatunk, sőt akár a sebességünk feletti kontrollt is elveszíthetjük.

Fontos, hogy aki először próbálkozik mélyhóval mindig válasszon rávezető gyakorlatokat. Ehhez kitűnő adottságokat kínál egy jelölt, mély hóval fedett pálya. Itt haladjunk egyenesen, majd végezzünk rugószerű mozgásokat, azaz emelkedjünk, majd tehermentesítünk. A siklás közben változtathatjuk a terhelést, egész talpas, első, vagy hátulsó terhelés. Miután elértük a megfelelő sebességet az egyenessiklást testsúlyáthelyezésekkel is megbonthatjuk.

Forrás: www.sieles.hu